2009. ápr. 14.

Túl sok a hazugság...

Hiperaktív gyerekek belső utazásával kapcsolatban volna néhány gondolatom:
A pörgős gyerekek a tapasztalatom szerint nem engedik meg maguknak, hogy pihenjenek. Egy percre sem... Ez elfárasztja őket. És kimeríti a környezetüket. Fáradtan, kimerülten mindannyiunknak csökken a toleranciaszintje- szülőnek, gyereknek, tanárnak egyaránt. A humorérzék meg egyenesen menekül az ilyen helyzetekből.

Vajon miért is nem pihenhetnek? A napokban több hasonló példával is találkoztam, talán ráismersz...

Valószínű, észrevetted te is, hogy a mai gyerekek sokkal többet értenek meg a világból, mint 20-30 évvel korábbi társaik. Sokkal hamarabb és jobban átlátják a világ működését, és hihetetlenül türelmetlenné válnak, amikor nem értik meg őket. Járkálnak, mint az oroszlán a ketrecben, igaz? Folyton figyelni kell.

7 éves gyerek bölcsessége:
- Ne hagyd magad átvágni!- mondja ő.
- Át-vááágni? Hát, az meg mit jelent?-kérdezem én.
- Tudod, amikor hazudnak nekem, átvágnak, átvernek.
- Honnan tudod, hogy átvernek téged?
- Látom az arcukon, hogy hazudnak nekem.
- És ettől leszel ideges, nyugtalan?
- Igen.

Szerinted normális dolog az, amikor egy ember (felnőtt vagy gyerek) nem tudja eldönteni, hogy mire/kire számíthat, miben/kiben bízhat, akkor folyton figyelnie kell. Soha meg nem pihenhet, mert senki sem megbízható? Senkire nem hallgat, öntörvényű...
Szerintem ez egyenes következmény.
007-es ügynök szindróma :-)
"Csak magamra számíthatok." Valahol elveszett útközben a bizalom.

Ártatlan kis hazugságoknak látszanak csak: "Majd apa játszik veled. Visszafelé veszünk cukorkát. Nincs rá pénzem. A rossz gyereket senki sem szereti. Csak a buta gyerekek csinálnak ilyet. Majd megmondom a Mikulás bácsinak."

A bizalom visszaszerzése nem mindig egyszerű. Hiperőszinteséget kíván.
Mindenről. Életről, halálról, és mindenről, ami közötte van.
Látom, tudom, tapasztalom, mennyire vágynak gyerekek és szülők is arra, hogy megpihenhessenek. Jó alkalom a belső utazás erre.

És szerinted? Hogy lehet visszaszerezni a bizalmat?
Felnőttként sem könnyebb, igaz?
Van véleményed? Vagy tapasztalatod?
Látom, hogy olvassátok páran a soraimat, szeretettel üdvözöllek benneteket. Örömmel veszem, ha megosztjátok velem a véleményeket is.

Nincsenek megjegyzések: