Törekednie nem kell. Egyszerűen belőle fakad: ez a lényege. Emlékezz, idézz fel nagy hatású művészeti alkotásokat, amelyektől meghatottságodban még a könnyed is kicsordul: a szépsége nem megfogható, nem elemezhető, egyszerűen "csak" a lényege.Szerintem, amire a művésznek törekednie kell, hogy megtalálja saját magában a Forrást, a leglényegesebbet, amiből a Művészet és minden teretmtés fakad. Ha ebből a Forrásból ered a műve, akkor automatikusan szép is lesz, nem tud más lenni.
Minden más, ami nem szép - a művészetterápia tárgya- nem más, mint a Forrás útjában lévő akadály kifejeződése. Jó esetben, a 'nem szép' megalkotásával el is tűnik a művészből az akadály. Tehát a 'nem szép' megalkotásával fantasztikus gyógyuláshoz jutunk. Éppen ezért érdemes beletenni anyagot, időt és energiát, mert ezzel a Forráshoz vezető út tisztul ki.
Más kérdés, hogy a 'nem szép' alkotást kell-e megtartani, őrizgetni, kiállítani és évekig nézegetni?
Mint ahogy a felköhögött köpetet sem akarja senki megtartani... (bocsánat a hasonlatért) habár nagyon felszabadító és valahogy kikívánkozik, megszűntetve az akadályt.
A művész feladata tisztán tartani a Forrás útját.
Hát...pedig ez nem kicsi. Mármint a feledat. Hivatásos és nem hivatásos megmondóemberek, véleményfirkálók kéretlen kritikusok mondanak egyszerűen érthetetlen, vagy bonyolultan felfoghatatlan és mélyen ütő programokat a művésznek a művészetéről, a hozzáértéséről, rosszabb esetben magáról az életéről. Kövezik a pokolba vezető utat.
Külön káreset még, amikor a művész el is hiszi ezekből valamelyiket/mindegyiket és saját magát gyilkolja tovább. Automatán.
Hahó! Kérlek, kérlek, ne gyilkold magad tovább! A kritikust, aki a fejedben lakik elküldheted pihenni. Dolgozott már eleget. Talán már évek óta mondja a magáét, lebeszélve téged alkotásról, álmodozásról, új ötletekről és a merszről.
Láttál már kutyát kijönni a vízből?
Első dolga lerázni magáról a víz súlyos terhét. Ahogy lerázza a szidást is, a bűntudatot, a félelmet és minden zavart.
A művészlélek finom és érzékeny műszer. Már a porszemeket is megsínyli, nemcsak a durva kavicsot. Rázd le magadról. Minél hamarabb teszed, annál kevesebb kárt tesz a lelkedben.
(kép forrása:http://www.spca.bc.ca/news/images/dog-wet_300px.jpg)
Könyvajánló:
Julia Cameron: A Művész útja
Minden más, ami nem szép - a művészetterápia tárgya- nem más, mint a Forrás útjában lévő akadály kifejeződése. Jó esetben, a 'nem szép' megalkotásával el is tűnik a művészből az akadály. Tehát a 'nem szép' megalkotásával fantasztikus gyógyuláshoz jutunk. Éppen ezért érdemes beletenni anyagot, időt és energiát, mert ezzel a Forráshoz vezető út tisztul ki.
Más kérdés, hogy a 'nem szép' alkotást kell-e megtartani, őrizgetni, kiállítani és évekig nézegetni?
Mint ahogy a felköhögött köpetet sem akarja senki megtartani... (bocsánat a hasonlatért) habár nagyon felszabadító és valahogy kikívánkozik, megszűntetve az akadályt.
A művész feladata tisztán tartani a Forrás útját.
Hát...pedig ez nem kicsi. Mármint a feledat. Hivatásos és nem hivatásos megmondóemberek, véleményfirkálók kéretlen kritikusok mondanak egyszerűen érthetetlen, vagy bonyolultan felfoghatatlan és mélyen ütő programokat a művésznek a művészetéről, a hozzáértéséről, rosszabb esetben magáról az életéről. Kövezik a pokolba vezető utat.
Külön káreset még, amikor a művész el is hiszi ezekből valamelyiket/mindegyiket és saját magát gyilkolja tovább. Automatán.
Hahó! Kérlek, kérlek, ne gyilkold magad tovább! A kritikust, aki a fejedben lakik elküldheted pihenni. Dolgozott már eleget. Talán már évek óta mondja a magáét, lebeszélve téged alkotásról, álmodozásról, új ötletekről és a merszről.
Láttál már kutyát kijönni a vízből?
Első dolga lerázni magáról a víz súlyos terhét. Ahogy lerázza a szidást is, a bűntudatot, a félelmet és minden zavart.
A művészlélek finom és érzékeny műszer. Már a porszemeket is megsínyli, nemcsak a durva kavicsot. Rázd le magadról. Minél hamarabb teszed, annál kevesebb kárt tesz a lelkedben.
(kép forrása:http://www.spca.bc.ca/news/images/dog-wet_300px.jpg)
Könyvajánló:
Julia Cameron: A Művész útja
2 megjegyzés:
Kedves Anikó!
A hétvégén a tanfolyamon találkoztunk. Nagyon tetszik az oldalad és a blogod is mert telve van jószándékod fényével és kreativitásoddal! Sok sikert kívánok a belső utazás hivatásodhoz, szebbet-jobbat elképzelni sem tudok.
Üdvözlettel
Edit
Szia Edit!
Nagyon köszönöm. És örülük neked! Éppen most formálódik a bejegyzés a hétvégéről is.
:-)
Megjegyzés küldése