Meghallani a másikat? Ez a nagy kérdés.
Mi van akkor, amikor nem akar meghallani a másik?
Eljut a füléhez és félresöpri. Mert jobban tudja, mi nekem a jó.
Az élet hozza az alkalmat. Jó szándékú és nagyvonalú ajándékot. Tessék örülni. Meglepődni.
"De én nem olyan lovat akartam... "El is mondtam, hogy minek örülnék.
Csak belefáradtam, hogy máskor sem hallasz meg.
Amikor az ember még aprócska, akkor bömböl. Nem éri be azzal az ajándékkal/ játékkal amit nem akart. A sarokba hajítja, és állhatatosan mondja, hogy mit szeretne. Nincs szülő, aki ne tudhatná, mit is szeretne az a gyerek. De késő, mert a szülő már rég megsértődött. 'Hálátlan kölök, hisztis gyerek. '
Akaratos. Majd leszokik róla. Betörik.
Így is van?
Sokszor igen.
Később marad az udvarias mosolygás, pont ugyanott- a sarokban végzi a drága ajándék. Értéktelen kacattá válik. Az ember beletört. Belefáradt. Ne sértsem meg a másikat jeligére. Udvarias családi vagy baráti színház. "Ajándék lónak ne nézd a fogát..."
Hé, hé várjunk egy picit! Hát nem abból indul az egész, hogy örömet kíván szerezni egyik a másiknak? Trombitáljunk bele egymás fülébe? Hahó, halld meg, amit mondok!
A megoldás egyszerű. Talán vissza kéne térni a bömböléshez...
Karácsony, húsvét, születésnap. Keresztelő, bérmálás, névnap, ballagás, diplomaosztó, kinevezés, lefokozás, hazaköltözés, házassági évforduló, kerek évforduló, szögletes évforduló, konfirmáció, aranylakodalom, aranydiploma, gyerekszülés, eljegyzés, esküvő, temetés... ja ez itt a végén nem. Ez már nem számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése