2010. szept. 29.

Önbizalomépítő

Én nem tudom, hogy te mennyi időt és energiát feccölsz bele, hogy megfelelj másoknak. 
A múltban elég sokat tettem. Elfoglaltság. Stratégia, túlélés.
Mindaddig, amíg ki nem derítettem, hogy miről is szól ez a játék:
Arról, hogy ÉN NEM HISZEK MAGAMBAN, ezért mindenfélét kitalálok, hogy legalább mások higgyenek bennem. Elég drámai, de jó belőle kiszabadulni. 
Akkor a legdrámaibb, amikor van EGY ember ebből a majd 7 milliárdból, akinek különösen meg kell felelni. Az összes többi mondhat amit akar, de az az egy... Ha ő egyszer azt mondaná, hogy elég jó vagyok, vagy hogy szeretetreméltó...

Most őszintén?
Ha az az egy ember azt mondaná, akkor elhinnéd?

***
Ez jut eszembe, amikor valaki 10 éve csinál profi szinten valamit és még mindig szabadkozik, hogy ő nem ért hozzá...
Mert ha bevallaná, hogy tudja, szereti, élvezi, még azt is kockáztatná, hogy nagyképűnek fogják tartani. Ez pedig Magyarországon büntetendő, meg- és el- kell ítélni: "Az a nagyarcú, aztán mire vág föl?"
És ezt elkerülvén, inkább alulbecsüli magát az ember, vagy nem mutatja meg, amit tudna, vagy inkább oda sem dugja az orrát, ahol megmutathatná. Sőt még egy betegséget is lehet köríteni az egész köré: úgy hívják, depresszió. Takarózónak borzasztó... újabb lenyomásnak azonban megteszi.
Mert nem hagyja kibontakozni az emberből azt a dolgot, ami kikívánkozna. Kikívánkozna pedig... és  visszafogja. Lenyomja. Ez rengeteg energiát igényel. Mármint visszafogni azt, ami amúgy kikívánkozna... Csoda, hogy veszettül vacakul érzi magát tőle?

Ilyen indokkal a szülő nem dicséri meg a gyerekét.... nehogy elbízza magát.
Vagy túldicséri, mert még emlékszik, hogy gyerekként őt nem dicsérték... és most be kell pótolni...
Ilyen indíttatásból a szerelmesek nem mondják ki egymásnak, "szeretlek"... mert a másik majd jól visszaél vele. Vagy a testvérek nem beszélnek egymással... mert a másik két szóval több dicséretet kapott...
és igen, patikamérlegen kell mérni, mert nem jut ám belőle csak úgy bármennyi...
Ezért bizniszelni kell a dicsérettel, igaz szóval... nehogy nagyobbnak, különlegesnek, beképzeltnek nézzenek a többiek. 
És ha mégis megtörténne, hogy meglátják a nagyságot -mert egy pillanatra mégiscsak meglátták az igaz valót-, akkor gyorsan szégyenkezni kell miatta.

És így lesz az önbizalom-probléma gyorsan terjedő vírus. 
Pedig ahogy a szóban benne is van, önmagadban kellene keresni a bizalmat.
Te tudsz bízni magadban? 
Először is.
Mert ha nem, akkor érdemes lenne kibékülnöd MAGADDAL.

Mert egy pillanatra amikor kilátszott az álarcok alól az igazi valód...
hát az gyönyörű, ragyogó, különleges és nagy... igen nagy... nem is látom a határát. Azt szeretném látni benned és belőled "cserébe"  én is az igazi valómat mutatom neked.

2010. szept. 27.

Megoldhatatlan probléma?

Ha bármikor egy pillanatig is elhitted, hogy van egy nehéz vagy megoldhatatlan problémád, akkor neked készült ez a film:


2010. szept. 25.

Isteni terv

Kérdés:
-Van-e isteni terv? Vagy nincs? A tapasztalatom szerint nincsen isteni terv, nincsen előre elhatározottság. Viszont annyi helyről hallom és olvasom, hogy van... feltételezem, hogy ők sem hazudnak. És itt van ez az ellentmondás, amivel nem tudok mit kezdeni.
Válasz:
-Tudod  a választ.
-Én úgy találom, hogy nincsen terv, nem kell semminek megfelelni. És azok akik hisznek egy tervben... akkor az honnan jön?
-Mire jó egy terv?
-Gondolom, egy irányt ad. Valahonnan valahová eljutni...
-És az mire jó?
-???
-Biztonságot ad.
-Ha van terv, lehet kit okolni. Meg lehet tenni a felelősnek. És akkor nem kell felelősséget vállalni...
A terv a szabadság vége. 
Ne keverd össze azt a tervet, amit te hozol létre azzal, amit kivetítesz, hogy más hozta létre.
Mindenkinek van választása, vágya, szándéka. És ami az egyéni választásokból összeadódik, kialakul, úgy tűnik, hogy egy közös tervvé áll össze. De ez nem létrehozott. És ennek nincs ereje feletted.
-Nincs ereje felettem? Ezt hogy érted?
-Minden pillanatban választhatod, hogy csatlakozol ehhez a külső tervnek tűnő sodorhoz vagy nem.
-Érted?
-Igen.

2010. szept. 22.

Csapda a szeretetről

Nagy lecke. Nem lehet erőből szeretni.

Kérdés: Ami a szeretetből születik, az minden valódi?
(Hiszen azt már tudom, hogy a félelem eltűnik, "nem valódi". Kiderül ez minden alkalommal, amikor megvizsgáljuk akár a félelmet, akár a félelem szülte teremtményeket...
És ami valódi, az boldogságot hoz,
ami pedig nem valódi, abba pedig elég rendesen bele lehet gabalyodni... félelmek hegyei...)

Válasz: Igen. Csak vedd észre, hogy van itt egy csapda:
Az, hogy kényszerítsd magadat, hogy  állandóan figyelj, hogy csak szeretetből akarj teremteni.
Kényszeríteni magadat, hogy szeress... Erőből szeress?

Ami könnyű, ami felszabadul belőled, ami jön, amit nem kell mérlegelni, az valódi. Fel sem merül a kérdés, hogy valódi-e.
Szeretgesd meg magadat! Jó vagy!

Köszönet a válaszért Tér és Időnek. Sajnos nem tudom belinkelni. :-))

2010. szept. 19.

Bárcsak megtettem volna...

Megtettem volna, megtehettem volna...

A 5 legfontosabb kívánság, amit a halálos ágyukon sorolnak föl az emberek, amikor azt kérdezik tőlük, hogy vajon mit sajnálnak a legjobban, hogy nem tették meg, vagy mit tennének másként. Azokat az embereket kérdezték, akik tudatában voltak, hogy az életüknek mindjárt vége, és rátekinthettek az életükre.
A lista nem olyan hosszú, mint amire számítanánk...
Tulajdonképpen elég rövid:

1. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy ne mások elvárása szerint éljek, hanem a saját életemet éljem.

2. Nem kellett volna annyit dolgoznom!

3. Bárcsak kimutattam volna az érzéseimet!

4. Többet törődhettem volna a barátaimmal!

5. Bárcsak megengedtem volna, hogy boldogabb legyek! 

 Az élet választás. Gyakran akkor ébrednek rá az emberek, amikor már majdnem vége. Régi minták és elvárások szerint éltek, fenntartottak hazugságokat, mert meg kellett felelni valakinek ...mennyi küzdelem...  A félelem a változástól, ami arra késztet, hogy fenntartsunk egy boldogtalan életet. 
... és amikor majdnem vége, hiányzik a nevetés, a vidámság, és mindaz, ami igazán fontos... 

Ha van még egy kis időd, akkor a mi életünk nem arról szólhat, hogy "bárcsak és ... volna", hanem arról, hogy megtehetném... megteszem.

Mit is? 
Neked mi a fontos?
Tedd meg most!


•••
A magam részéről elférne még egy kis játék és könnyedség az életemben. Hogy ne vegyek annyi mindent komolyan...

Azt hiszem olvasok egy kis Agyból Buddhát... :-))

2010. szept. 15.

Belső utazás és a félelem

"Mozicsatornám" új filmje a félelemről szól. Volt már itt szó félelmekről. Azt hiszem, ez is egy olyan téma, amely mindannyiunkat érint.
Vajon elég jó vagyok-e (egy álláshoz, egy partnerhez, anyának, szeretőnek, gyereknek... stb)
Vajon megérdemlem-e, hogy jobb legyen az életem? Sikeres leszek-e benne?
Vajon meggyógyulok-e? És nem jön-e vissza az a kórság?
Lesz-e elégendő egészség, bőség, idő?
És még a halálfélelem szóba sem került...

Ha bármelyik kérdés is ismerősnek hangzik, gyanús, hogy te is tudod mit jelent a félni. Ami önmagában nem is baj. Csak amikor meggátol abban, hogy megtegyél valamit, amit szeretnél... hát akkor... kiderül, hogy nem egy egészséges dolog.


2010. szept. 12.

Eredet-moziajánló

Egészen viccesnek találom, hogy az utóbbi blogbejegyzéseken végignézve már hívhatnánk mozicsatornának is ezt a blogot... Ahhoz képest még viccesebb, hogy nem is olyan rég még a tévét szapultam. Az még mindig áll.:-))

És most a változatosság kedvéért egy mozit szeretnék ajánlani.

 
( Photo credit:  moksha.hu)
 Eredet

Ha kívánnál felébredni. Hollywood kitett magáért. Nem mint film, ami miatt annyira nyerő, hanem az üzenet miatt.
Jó, jó, de miből is kellene felébredni? 
Álomból. És melyikből? Kinek az álmából? És mi legyen azzal, aki nem akar felébredni, mert önkéntesen elfelejtette a hazavezető utat?

Összefoglalom:
ez a film megtanít, az elme hatalmas erejére ÉS használatára

1. praktikus tudni, hogy honnan tudod, amikor álomban vagy
2. praktikus tudni, hogy kinek a játékában (álmában) vagy
3. minél mélyebbre jutsz az álmodban, annál nehezebb onnan visszatérni
4. minél több időt töltesz az álomban, annál valóságosabbnak hiszed
5. a bűntudat elkísér minden világba
6. bármennyire sok energiát öntesz az álomba, bármilyen igaznak tűnő világot teremtesz, mindig van valami, ami miatt kiderül, hogy nem valódi
7. ha történik valami az egyik világban, az hatással van a többire is
8. mindig van segítség, hogy visszatérj a valóságba

És ha ez a film nagyon is hasonlít az életünkre, az nem a fantázia szegénysége miatt van.

Óriási film, ajánlom. 
Hatalmas segítség lenne mindenkinek, aki bele van szorulva egy élethelyzetbe, egy rögeszmébe, egy kapcsolatba.

Egy hiányzik belőle:  a megbocsátás. De nyilván ez már túl sok lett volna Hollywood számára.


2010. szept. 11.

Miért nem gyógyulunk? Lelki vírusírtás

Dr. Bruce Lipton filmjének második része, aki tudományos szempontból magyarázza el, amit a Belső utazásban nap mint nap élünk és használunk: ha valami nem gyógyul meg bennünk, akkor érdemes feltárni a tudatalatti programját. Az első részt itt nézheted meg.

Mit is jelent ez hétköznapi nyelven?

Történt velünk valami a múltban -lehet, hogy jelentéktelennek tartjuk akár, vagy nem is emlékszünk rá-, amikor egy nemkívánatos program ült belénk, és még mindig működik.
Lelki vírusok? Hívhatjuk így is őket. Mindaddig működnek, amíg ki nem húzzuk onnan gyökerestül.

Éppen azért, mert napi szinten foglalkozom a témával, nagy öröm számomra, hogy ilyen könnyen érthető formában, mégis szakszerűen meséli el Dr. Lipton mindennek a folyamatát.

2010. szept. 9.

A gyógyulásról új szemmel

Ajánlom mindenkinek Dr. Bruce Lipton filmjét, amelyben a gyógyulást új szemmel mutatja be - most készült el a magyar felirat. Ez idáig az első rész van kész. De folyt. köv.

Gyógyulás. Ugye milyen sok minden fonódik köré?
Ha nem történt meg veled, akkor...
Lehet, hogy csak nem jó helyen kerested a megoldást?

És hogy kellő hangsúlyt kapjon az a rész, amikor a dogmáról beszél, ide ki is írom:
DOGMA: vallásos meggyőződésen és nem tudományos tényen alapuló igazság.

Tehát, ha kapsz például egy "halálos ítéletet" az orvosodtól, jobb, ha így értelmezed: ez egy dogma. Ebben a pillanatban az orvosod nem hisz a gyógyulásodban, és elképzelhető, hogy nem lát neked megfelelő megoldást. Ez még nem jelenti azt, hogy nincs is.





Ez a picike film pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ne becsüljük le a természet adta gyógyulási képességünket. És ne is feledkezzünk el róla!!!


Dr Bruce Lipton könyve  most már magyar fordításban is olvasható. Érdemes.

2010. szept. 6.

És mi legyen a kamerafrásszal?

Az apró lépések technikája nem mindig működik. Például akkor sem, amikor az ember előjön a videokamera mögül és kiáll ország-világ elé. Nem lehet csak egy lépést ide egy lépést oda, mert akkor se itt, se ott nem vagyok.

A videózás tanulsága?
Ez a két korábbi videó arra tanított, hogy ne sokat tököljünk, ugrás az ismeretlenbe.
Annyira fel voltam spannolva, hogy elfelejtettem a kamerafrászt és minden mást is, elragadt a játék heve. Igen, ám de amikor komoly munkáról van szó, akkor nem olyan egyszerű az.

Beállítottunk egy "stúdiót". Világítás, állvány, szép virág és a háttérből a csúnya konnektort is kitakartuk. És? És... felvétel indul...

És nagy csend.
Nekifutunk még egyszer... kétszer... háromszor... semmi. Semmi nem működik belőle. Aki a kamera előtt van, mintha csirkecsontot nyelt volna... keresztbe.

És átmentünk a kis lazulós helyiségembe, mondjuk így: műhelyembe. Nyikorgós szék, nulla világítás, a nap is rossz felől süt. Üres képkeret a háttérben. Semmi sem jó.

Inkább választottuk ezt a tökéletesen hibás filmet, ami kikerült a kezeink közül. Altair innen is megköszönöm a szakmai és jogos kritikát.
Nekünk mégis minden jó lett, mert természetessé vált a hang és a történet. És több mint 20 perből vágtuk össze a végleges változatot. Filmként nem lenne díjnyertes. Semmi sem elég profi benne.
De tudod mit, aggódjon emiatt más. :-) Én letettem az aggódást.


Ajánlom mindenkinek -terápának is-, aki csak a családi ebédek kényszer-házivideóit élte meg eddig, vagy hihetetlen helyeken kellett pózolnia, hogy leszakadt a dereka benne, és a videón halálosan úúú...tálta a kényszeredett és karótnyelt beszélgetéseket.

Lehet ezt is, kérem szépen, új szemmel nézni.
A videózás jó móka!!!
Azóta is azon töröm a fejem, hogyan legyen ennek a mókának folytatása.

Mert lesz, az biztos!

2010. szept. 3.

Belső utazás és aggódás

Igen a videózás. Bizony van a videózásnak komoly eredménye is, mégpedig itt láthatod alább.
Aki nem ismerné őt, fogadja szeretettel Makay György belső utazás terapeuta kis filmjét.

Terveink szerint van még téma bőven, amit szeretnénk feldolgozni.
Minden esetre az első darab itt látható, az aggódásról.
Azt hiszem, hogy manapság, amikor a gazdasági válság már mindennapos szitokszóként épült az életünkbe, nagyon is aktuális ez a téma: az aggódás.

Miután a filmkészítés erősen a komfortzónából való kilépés mindkettőnknek, nagyon örülnék neki, ha véleményekkel bombáznátok minket a filmmel kapcsolatban - miután megnéztétek, hogy például átment-e a mondanivaló, milyen a tartalom, lehet-e hallani a zenét a végén... nem túl rövid, nem túl hosszú, stb.

És ha érdekel bárkit, akkor majd elmesélem, hogy hogy kell berendezni egy stúdiót, és nem használni fel belőle semmit...