Beszélgetés

-.... olyan... nem is tudom.... olyan szorongást érzek. Mi ez tulajdonképpen?

-Félelem.

-De mitől?

-A változástól.

-A változástól? De hiszen tudom, hogy minden változik.

Habár... 

van egy részem, amelyik kifejezetten vágyik is a változásra. Őneki nem elég gyors a változás.

Ezek szerint van egy olyan is, amelyik fél tőle? Ebből lesz a feszültség?

-Pontosan.

-És akkor? Most mit tehetnék?

-Nyilván érdemes az Egység által felülírni ezeket a korlátozó programokat:

1. nem elég gyors a változás

2. félni kell a változástól

-Jó. Mi az igazság a változás gyorsaságával kapcsolatban?

-Különböző nézőpontok vannak. Ugyanarra rátekintve más-más "sebességet láthatsz.

Ha elégedetlen vagy, érdemes nézőpontot váltani. A változás olyan. amilyen.

-És a 2?

-Kell-e félni attól, hogy megemésztesz egy banánt?

Pedig ez is változás. De mekkora...

A változás ennek a világnak természetes velejárója, ez a működése.

Én tudom

Ha van/volt 2-3 év körüli gyermeked, tudod miről beszélek. "Éééén tuu...dooommm. "

Hadd csináljam én. Én tudom.

Igen, te is tudtad. Amikor ekkora voltál. Határozottan. Még visítottál is, ha nem hagyták, hogy tudjad.

És ahogyan telt az idő, egyre nagyobbá váltál, egyre több élményt gyűjtöttél ezzel kapcsolatban, és a környezeted visszaigazolta vagy letörte a tudományodat, ezért

1.) meggyőződéseddé vált, hogy tudod. És TE vagy az, aki jól tudja. A többiek tévednek, és nem is tudhatják. 

2.) erőből, indulatból beléd verték, hogy nem tudod... vagy nem elég jól. Sosem vagy elég jó. 

0.) vagy?

Ezért 

1. Te mindent jobban tudsz. Neked kell megoldanod mindenki problémáját, hiszen te tudod. De még nem is oldod meg, azért jobb, ha mindenki hozzád fordul legalább tanácsért. Mert te tudod. Sosem hibázhatsz. És amit te megoldasz, az meg van oldva. Kész. Passz. A világ sorsa rajtad áll.

2. Ezért semmibe nem mersz belefogni, mert nem tudod elég jól. Nem vagy elég felkészült. Hibázhatsz. És annál szörnyűbb nincs is, mint szégyenkezni amiatt, hogy nem vagy elég jó, alkalmas, felkészült... stb. Soroljam? És ettől még szörnyebben érzed magad.

0.)vagy? 

Vagy létezik nulladik megoldás? 

Szerintem igen. 

Amikor a környezeted hitrendszeréből sikerül kiszabadulnod. 

Aztán pedig a sajátodból is.

Mint aki a rabságból kiszabadul: végre friss levegő, friss energia, friss élet.

1. Mert akkor nem kell mindent tudnod. Leveheted a mindent tudás felelősségét magadról (mert valljuk be, nagyon-nagyon stresszes állandóan mindent tudni... vagy legalábbis tudni vélni. Ugyanis nagyon gyorsan kiderül, hogy a mindent-tudás-emberének igencsak lyukas a tudása...)

2. És ha nem kell mindent tudnod, akkor nem kell tovább a halogatással/túlevéssel/iszogatással/egyéb önromboló szerekkel húznod az időt (mert hiszen, nem kell tökéletesnek lenned, a "nem-vagyok-elég-jó" áthúzva, mert valljuk be nagyon stresszes és fárasztó alkalmatlannak lenni... és például kérhetsz segítséget, tanácsot, ötletet... sőt, te magad is lebonthatod a saját gondolat-korlátaidat.

És egy igazán bölcs ember, aki képes ilyesmit megtenni, akkor pedig hogyhogy ne lennél elég jó...

Akármelyik hitrendszerből van kiút. 

Ugyanis nagyon fárasztó éveken keresztül fenntartani a mindentudás vagy a nem vagyokelégjó ügyeit. És sok szenvedéshez, konfliktushoz vezet... ha mással nem, akkor Magaddal. 

Itt kérhetsz segítséget. Miért is ne lennél szabad? 

Boldogságajánló

"Egyedül akkor szenvedünk, amikor a gondolat, amiben hiszünk, ellentétben áll a Realitással."

A gyerekek, akik az ágy alatt lakó szörnytől félnek...

Vagy a felnőttek, akik a betörőtől, aki kirabolja majd őket...

Az egészségesek, akik a vírusfertőzéstől rettegnek...

Vagy a gazdagok, akik a vagyonuk elvesztésétől remegnek...

A szegények, akik a jövőtől félnek...

Mind-mind egy-egy gondolat. Amitől az ember gyomra görcsbe szorul, stresszeli magát, bekap néhány falatot, meg még néhényat, na jó... sokat... vagy elkezd terveket gyártani, majd a terveket megvalósítani, hogy hogyan védje meg magát a szörnytől, a betörőtől, a vírusoktól, a veszteségtől, a jövőtől...

és ezáltal egyre inkább elzárja magát az Élettől.

Pedig a szörnyet nem találjuk. A betörő az újságból való. A vírus valahol a Földgolyó másik felén alszik. A veszteség is  jövőben lakik. A jövő pedig... akárhogy keressük, sehol sincs. 

"Ha azt akarod, hogy a realitás más legyen, mint ami valójában, akkor akár megpróbálhatsz megtanítani egy macskát az ugatásra. Próbálod, próbálod, és a végén a macska rád néz, és ezt mondja: Miaááuu. Megváltoztatni a realitást, mássá tenni, mint ami -reménytelen."

Pedig naponta ütközünk reménytelen csatákba, 

amikor attól szenvedünk, mert a gyerekünk nem olyan, mint...

a férjünknek /feleségünknek ezt vagy azt kellene tennie...

az anyánknak/apánknak ilyennek kellene lennie...

és a reménytelen csaták folytatódnak... belül. Talán még akkor is, amikor már az illető teste régen a temetőben pihen... mi még mindig csatázunk. Ráadásul tudjuk, hogy nem kellene. Ettől még rosszabb, és most már magunkra is haragszunk. 

Igen haragszunk.

A világra, mert nem olyan.

A benne lakókra, mert nem úgy viselkednek.

Magunkra, mert nem vagyunk olyanok.

Szóval ádáz csatákat vívunk.

És most itt a mindennapi csaták közepette, arra hívlak, hogy állj meg egy pillanatra.

Neked kivel van bajod?

És mi az?

(le is írhatod, vegyél elő egy lapot... én itt várlak vissza)

És ki, vagy mi lennél ezek nélkül a gondolatok nélkül? Hogyan éreznéd magad a bőrödben?

Békésebb? Szabadabb?

Vidámabb? Boldogabb? 

Könnyedebb? Energikusabb?

Vicces ugye? Csak egy pár gondolat. Mégis mekkora erejük van. 

És ha lekerülne rólad az erejük?

Itt a módszer: Byron Katie- Négy kérdés című könyve egyedül is alkalmazható. Papírra és tollra van szükséged, és arra, hogy hajlandó legyél megvizsgálni azt, ami rabságban tart.  Ettől könnyebb munka nincs is. Négy kérdés. 

És a válaszok?  Megváltoztatják az életed. A négy kérdés, az elvenedbe vág. Olyan pontosan, mint egy lézerkés. 

Tiszta lap ma is

Új év... tiszta lap... ma is... mára is...

Nem vagyok jó fogadalmak betartásában. Sem diétákban. Ezért ne is várj tőlem ilyesmit. Sokkal inkább hiszek abban, hogy ha valami örömöt hoz az életünkbe, azt szívesen folytatjuk, vagy teszünk belőle többet.  Szerintem sokkal jobban beválik. Az egyik régi, kedves és nagyon "küzdős" (értsd: ha valamiből van egy könnyebb vagy nehezebb változat, akkor ő a nehezebbet választja az esetek 99%-ában...) kliensemnek javasoltam 2 hónapja egy módszert. És amikor letettem a telefont, akkor a felismerés engem is elért: én is mennyi dologban vagyok "küzdős", és mi lenne, ha saját magamon is alkalmaznám a dolgot. És meg is tettem...

Mi lenne, ha írnál egy listát, összegyűjtve rajta, hogy mi az, ami jó neked, ami beválik, amitől jól érzed magad, ami örömöt okoz?

És elkezdenéd alkalmazni.

Én elkezdtem. 

Az én listámon olyan dolgok gyűltek össze, amitől több energiám lesz. Mondhatnánk eléggé fáradt voltam éppen...

Persze volt  rajta jó pár tétel. Hadd ne kelljen végigsorolnom!

Minden alkalommal, amikor ezeket teszem/eszem/iszom... folytatom, akkor jobban érzem magam, és több energiám van.

Szerinted az idők folyamán egyre többet vagy egyre kevesebbet akartam ezekből?

Akartam-e abbahagyni?

Szerinted bővítettem a listámat azóta?

Szerinted ez folytatható?

Pozitív spirál.

Szerintem igen. Könnyű. Semmi küzdelem.

Újévi fogadalom helyett. Bármikor. 

Nincs bűntudat, ha nem tartom be. Csak van egy emlékeztető listám, hogy mi az, ami örömöt=energiát=jóllétet hoz az életembe, és alig várom, hogy minél többet foglalkozzak vele.

Bármikor visszatérhetek hozzá, ha elfelejteném, vagy éppen valami-nem-szeretem beszippantott.
Mert időnként elfelejtem. Mert időnként valami beszippant. 

Ha van kedved.... csatlakozhatsz.

Nyilván más lesz a listád. Hiszen te más vagy.

De örömmel venném, ha megosztanád az örömödet. Például itt.

Tiszta lap

Új év, tiszta lap.

Te is ezt érzed?

Valahogy bennünk van az igény a megújulásra, megtisztulásra... 

És valaminek a kezdete, mondjuk egy új év... jó alkalom erre.

Én mindig erre gondolok, amikor hallgatom, hogy milyen új évre szóló fogadalmakat tesznek az emberek. Ezek a fogadalmak arról szólnak, hogy

1. jobban bánok magammal (lefogyok, leszokom, megtanulok, többet mozgok... stb) szóval többet és jobban

2. jobban bánok a környezetemben lévőkkel (több idő, több figyelem, segítség) szóval többet és jobban

És nagyon tetszenek nekem ezek a fogadalmak. El is tart az erejük 1-2 napig, 1-2 hétig, 1-2 hónapig. Aztán elfogy az erő, elfogy az energia. Kész kifulladt. Hacsak... 

Hacsak nincs valami, ami tovább vigyen.

Hogy ne fulladjon ki, hogy legyen erő és energia, érdemes kigondolni a  magad számára, hogy honnan lesz extra energiád (elvégre nagyjából azért van a fogadalom, mert meg akarsz tenni valamit, amire eddig nem volt energiád, nem?) 

Mit lehet "becserélni" energiára? 

Honnan jön az erő? 

Honnan veszed (el) az időt? 

Ha eljátszol a gondolattal, milyen kreatív megoldásaid támadnak? Talán kialakul egy B terv vagy C terv is.

Érdemes azt is megfigyelni, hogy már a gondolattal való játék alkalmával is milyen erős ellenállás ébredhet benned.

Vajon melyik részed ellenkezik ennyire? És ha ez ellenkezik, akkor vajon szabotálni is fogja a fogadalmadat?

Mi lenne, ha legelőször kibékülnél az "ellenkező" részeddel/részeiddel? 

Felszabadulna energia?

Akkor legalább saját magaddal nem kellene küzdeni... nem kellene legyőznöd magad. Egyszerűen csak haladhatnál a döntésed szerint, mert legalább saját magadat nem akadályoznád.

Egy próbát megér?

Legalább egy gondolatpróbát?