Amikor magad ellenében döntesz.
Jártál már úgy, hogy eldöntöttél valamit, aztán mégsem sikerült a változás?
Leszokom. Megváltoztatom. Lefogyok.
Tisztában voltál minden előnyével. Tisztán tudtad, hogy ezt szeretnéd. Egészségesebb, jobb, értékesebb. Ki a csuda akarna egy rossz szokást felvenni magának? Az új jobb lenne, igaz?
Meg is volt, hogyan csináld.
És ez a döntés el is tartott...
mondjuk 10 percig, 1 óráig, 1 hétig, 1 hónapig... amíg csak
azon nem kaptad magad, hogy a régi szokás működik.
És még rosszabbul érezted magad miatta, mert most már egy kudarcos élményt is beleltároztál.
Esetleg tovább racionalizáltad a dolgot: nincs elég akaraterőm, nem vagyok elég kitartó, különben is ebben a környezetben ezt nem lehet megcsinálni, nem is olyan jó az a módszer, lehet, hogy nekik működik, de nekem nem... stb.
Amit érdemes megnézni ilyenkor, hogy amit a felszínen jó megcsinálni- mert olvastál róla, mert mások is megtették, mert... mert... bármiért - mert eldöntötted, ez harmóniában van-e valójában veled. Érdemes megvizsgálni, hogy mi az, amivel szemben döntesz. Amikor felszín és a belső között ellentmondás feszül, úgy tűnik magad ellenében döntesz. Ha maradunk a táplálkozás példájánál. Elutasítasz egy alapanyagot, egy módszert. És később visszatérsz a régihez - az a régi valamit ad neked, valamilyen nyereséget, amiért érdemes hozzá ragaszkodni.
Ezt érdemes feltérképezni.
Vajon hol van az az ellentét? Mi "nem engedi" benned azt az új, egészséges, jobb dolgot? Mitől "érdemes" ragaszkodni a régihez?
És ha ezt feltártad, megoldottad, akkor nem kell többet magad ellenében döntened.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése