2017. jún. 23.

Kutyu-Li, aki sosem haragudott

12 évet töltöttünk együtt.
Szerettük egymást.
Jóban-rosszban, esőben, sárban, napsütésben, de inkább árnyékban. Nem volt egy nagy napozós típus.
Feltétel nélkül szeretett.  Ő mindig. Én meg igyekvésem szerint - például ő sosem kérdezte, hogy miért ások a kertben, cserébe bennem ez felvetődött. Ő mindig örült egy remek lyuknak a földben, én nem annyira. Ő sosem volt
rám mérges, én meg igen... rá, aztán magamra.
De igyekeztem. Ő pedig türelmes mesternek bizonyult.
Alakított. Én pedig fejlődőképes elfogadóvá léptem elő.

Felnőtt  volt már, amikor megismerkedtünk. Menhelyen. Nem volt mit tudni róla, ő pedig sose mesélt az előző életéről. Jobb szeretett a jelenben lenni. Ahogy egy mesterhez illik.
Ki kellett vakarni az összecsomósodott bundából, először...
Ott dőlt el véglegesen, hogy a fésű elhagyható, a középkori kínzóeszközök kategóriája, a látványától is legalább a kutyaház legmélyebb zugába kell elbujdokolni, nem akar ő gazdás kutyaként kinézni.
Utána sokat hadakoztunk. Én a mindenféle bundába akadó bogáncsokkal, ő pedig a szemtelen verebekkel. Végeláthatatlan történet. Bogáncs mindig akad. A körömollóval nyírt gyepen is. Akár csak veréb. Kinek-kinek ellensége szerint.

Vártuk a jó időt és a csomagpostást.
Közösen utáltuk a szomszédságból ide bóklászó fekete-fehér macskát, aki a halakat vadászni jött a kerti tavacskánkhoz.
Kertészkedtünk, ahogy az már csak lenni szokott. Én mindenféle eszközökkel. Ő meg csak úgy, ahogy jól esett...mezítlábbal.
Labdáztunk és locsoltuk a kertet, és naná, hogy bele kellett harapni a vízsugárba.
Szerettünk sétálni. csak úgy, póráz nélkül -a tilosban. Fütyültünk egymásnak. Én neki, hogy merre megyünk. Ő nekem, hogy még nem megyünk, mert végig kell szagolni a mai 'újságokat'.
Ha kedve volt, elhitette velem, hogy hallgat a füttyre. Így könnyebb volt mindkettőnknek, mert szerettem volna, ha én vezetek. Ő pedig szeretett a kedvemben járni. Meg a lábam alatt.
Nagyokat barangoltunk a közeli erdőben, de csak úgy, hogy jól szemmel tarthassuk egymást, mert egy nagy ijedelem estén csak az őrült hazafutás segíthetett, és ezt tutira nem én találtam ki. Ő volt a gyorsabb. Én nem bírtam azt a tempót. Szóval inkább jobb volt nem megijedni.

Mester volt és festőmodell.
A szeretet tanítója, aki nagy bölcsességről tett tanúbizonyságot. "Ami nem ízlik, köpd ki." Tudta, hogyan kell nem agyalni a dolgokon.

Időjárástól és sárosságtól függő majdnem fehér bundáján nem lehetett észrevenni az idő múlását. Őszülő halánték? Dehogy is. Vigyorgó pofa. Bármikor, bárkinek. Jó kutya volt. Nagyon.
Egyetlen embernek kapott oda a lábához életében, egy helyettesítő villanyóra leolvasó érkezett. De megmondom őszintén, neki én is odakaptam volna.

Csak a séták lettek egyre rövidebbek az idő múlásával. Valahogy az egyik lábacska csak nem akart sétálni rendesen. Meg valahogy a labdáért se akaródzott már futkosni. De az igazi baj akkor jött el, amikor a verebek ott vircsaftoltak egy méterre a házától. Azok az igazi galád teremtések! Bizony mondom, arra készültek, hogy bekötöznek a kutyaházba.
Rettenetes napok voltak. Ahogy hagyta el az erő a kis testet. Ahogy egyre nehezebb lett minden, és már napokig fel sem tudott kelni. Jaj, azok a szomorú szemek... Kórság, betegség, rettenet.
Állatorvos, konzultáció, gyógyszer, jajistenemmittegyünk, dehátnemisolyanöreg, éshaegymásikorvosmegnézné, jajamegcsináltatjukaaztaröntgent, úristenegygolyó? golyóvanalábában? honnantudtukvolna, befogadottkutya, sosemmesélteel,  deznemmagyarázzaagyengeségét, jajmilehetabaj, demégeszik, éshaeszikfeltuderősödni, nembíromhallgatnieztaköhögést, ezagyógyszersemmitsemér, úgyiskihányja, egyvagyonezazújállatorvos, csaksegítsen, láttadazárlistájátmégazaltatásonismennyitkeres,  amiénkcsakagyógyszerárátkérielezért, borzasztóezabetegség, csakülünkittmellette, méglélegzik, akkorezanapisamiénk, demáraligkaplevegőt, csakfájdalmainelegyenek, csakeltudnámondanihogyfáje, kivagyokénhogyazéletrőldönthessek, jajdeszörnyűállapotbanvan, igazavanazállatorvosnak, elkellaltatni.

El kell altatni.

Látod azt a pöttyöt a képen? Golyó.
Embertől származik.
Embertől, akire egy nagymester sosem haragudott.



Nincsenek megjegyzések: